The Truth About Stoic Philosophy / Az Igazság a Sztoikus Filozófiáról – Kritikai Áttekintés

*scroll down for Hungarian/görgess lejjebb a magyar verzióért!*

In the last couple of years, stoicism has become an extraordinarily hot topic on the internet. YouTubers in the personal development niche have been praising this ancient philosophy exceedingly, and in the meantime, it’s been spreading to other areas of content creation as well: to vloggers, such as PewDiePie and singers like Camilla Cabello (Kámillá Kábejjo). The clinical psychologist Jordan Peterson, the stoic philosopher Massimo Pigliucci(piljuccsi) and many famous coaches, writers and influencers have been talking and writing about Stoicism as a practical philosophy that can improve everyone’s lives and help us become happier. The lion’s share of today’s self-help literature and even modern psychology are partly based on this 2000-year-old philosophy. We can also see that there have been famous people somehow related to it in almost every era after its birth. However, they haven’t always been convinced about its inherent wisdom, such as, contrary to popular belief, Nietzsche, a famous German philosopher in the 19th century. And this is perfectly normal: there isn’t anything so flawless in this world that cannot be criticized. Nonetheless, it is common to forget this fact and learn or spread new knowledge without thinking deeply about the topic’s level of truth. Hence, the purpose of this video is to summarise the basics of stoicism while mentioning its possible downsides or pitfalls one might fall into when learning about it and practising it.


Chapter one: A short history of stoic philosophy

We’re sailing back to the 3rd century BC, Athens. A merchant called Zeno of Citium from Cyprus suffered a shipwreck on an island. He later called this seemingly adverse turn the most fortunate event of his life, as it was here that his fresh knowledge from a local philosopher led him to found Stoicism. He joked about the journey after returning home as follows: I had a terrible trip at sea, but the shipwreck went very well. Arriving home from the island, Zeno started spreading and discussing his new ideas at the Stoa Poikile, meaning painted colonnade, where the word stoicism comes from.

The story of the origin of Stoicism is itself a great illustration of one of the main inherent lessons: sometimes the best opportunities are disguised as obstacles. In Zeno’s case, this meant the founding of an extremely influential new branch of Hellenistic philosophy. After its creation, the movement went through a lot of change. It had several masters and followers, such as Cleanthes and Chrysippus, who all had their individual beliefs on the philosophy. And of course, we have to mention that stoicism is rooted in earlier philosophers’ ideas such as Socrates, Plato and Aristotle. However, in this video, we are only going to cover the most famous stoics: Seneca, Epictetus and Marcus Aurelius, who lived hundreds of years later and form the backbone of Late Stoa, the last era of ancient Stoicism.

Chapter two: The three most important stoics and their beliefs

Stoicism has several commonalities with Christianity. For instance, both of them are very inclusive and claim that anyone can follow them: from the poor to the rich and from low to high-status people. Looking at the three great Roman Stoics, we can see that this principle holds very true in their cases as well: Seneca was a statesman and playwright, Epictetus was a slave, while Marcus Aurelius was the emperor of Rome. Although there were differences between their personal philosophies, all three of them practised and believed in Stoicism. There are a couple of main ideas that connected them which form the basis of the movement, such as the importance of serving the common good, acting in accordance with nature (in their own understanding) and in general, the practice of arguing and explaining how and why we should do these things. Another important notion is that in life there are things we can control and things that we cannot. You can’t influence the weather, so you shouldn’t worry about it. However, you can choose how you want to react to it: if it is not up to you, whether it is raining or not, why would you feel bad about it? The main idea is that you can make the decision not to care about things beyond your control and become calmer and happier. Marcus Aurelius, one of the Five Good Emperors of Rome writes the following in his personal journal called Meditations: You have power over your mind – not outside events. Realize this, and you will find strength.

Obviously, as we are human beings with instincts and feelings, we can’t always or completely be emotionally independent of the influence of the outer world. Maybe this is the reason why a lot of people today have an alternative interpretation of the word “stoic”: an apathetic person, someone who has shallow feelings about others and the world. Nevertheless, modern stoic thinkers argue that this is a false interpretation of the philosophy and that it isn’t about suppressing our emotions but mastering the control of them. Another common but not necessarily true idea that people have is about philosophy itself: they say that it is a boring and useless activity involving thinking about the meaning of life and discussing pointless theories. However, the stoics are famous for actually using what they say and acting according to their principles without hypocrisy. In other words, they truly want to live their philosophy. Quoting Epictetus, the Greek stoic slave who was freed later: Don’t explain your philosophy. Embody it.

The stoics believed in strict virtues as well, to be exact, they had four of them: wisdom, justice, courage and moderation. Eudaimonia, which has a meaning close to happiness, could be achieved by exercising these virtues. Seneca, the Roman playwright and financial advisor of Nero writes the following: You ask what is the proper limit to a person’s wealth? First, having what is essential, and second, having what is enough. We have arrived at a very interesting and controversial topic on Seneca because if we read some basic history of the times, we can see that he accumulated a huge amount of wealth in his life, and didn’t necessarily practise temperance regarding alcohol either. On the other hand, there are obviously counterarguments to this accusation as well: first of all, nobody is perfect. We know that Seneca had many political enemies. In fact, Nero, the psychotic emperor of the era wanted to execute him several times, meaning that he probably had a very difficult and stressful life, even taking into consideration the historical differences compared to our era. Another counterargument regarding his enormous fortune lies in the interpretation of Seneca’s writings: some say that he wasn’t against wealth itself, but against passion and uncontrollable emotions. Namely, he wanted to reach apatheia, the absence of passion. This is a common mindset even nowadays: one can enjoy things as long as they do not become dependent on them. The Stoics argue in a similar way to Buddhists: if we want to live a good life, we shouldn’t get too attached to anything, because nothing in life is permanent and we might lose them. This may be why stoic philosophers often practised negative visualisation, or premeditatio malorum, the practice of imagining things that could go wrong or be taken away from us in the future. With contemporary eyes, this exercise might seem counterproductive. The general self-help narrative is that we should visualize only the good in order to be less anxious or even manifest what we want, according to the law of attraction. However, the stoics were definitely right in one thing: sometimes what we visualize or desire doesn’t happen, or in some cases, the exact opposite does. They often wanted to prepare for the worst possible outcome, so that if it comes, they could react to it in a more virtuous way. 

The stoics had many other ancient (Latin) phrases as well, such as memento mori, meaning remember your death. As discussed earlier, they understood that nothing in life is eternal. They knew that the day of death will come, no matter when. Remember one of the basic principles of stoicism: if we cannot change something, why worry about it? Well, this is where that notion comes from. The most difficult thing in life, death itself, is inevitable. Should be so, why not accept it and do the best we can in our lives? And while this might be the most difficult, or even an impossible thing one can learn in his or her life, it might be the most important and advantageous.

Chapter three: Digging deeper – two more trios in stoicism

If we want to understand stoic philosophy at a deeper level, we can turn to the three disciplines of it: perception, action and will. The first two are very easy to understand: perception is how we see the world; action is what we do based on this knowledge. Will is slightly more complex: it’s the ability to accept what we cannot control and endure difficulties. These three disciplines are co-dependent: they form a never-ending circle: we perceive, act and accept. They cannot be divided. How we think about something always deeply influences our actions: for example, if you think you are stupid, you won’t study, since your belief is that you’d fail anyway. However, we have the power to change our mindsets: the stoics say if you perceive things in the right way (you are able to improve your abilities), act accordingly (study and don’t give up) and accept what you cannot control (not understanding something is normal and part of the process), you will become happy. Nevertheless, it is important to mention that in original ancient stoicism this formula was only used with the goal to act in more virtuous ways. Only today do we interpret stoicism in a freer way, and use parts of it to achieve what we want – regardless of the original aim.

Another trio in stoic philosophy are the so-called pillars of it: physics, ethics and logic. In ancient times, this kind of division was usual in the structures of philosophies. If we want to understand exactly how this works in stoicism, there are two metaphors we can mention. In one of them, stoicism is an egg, in which the yolk is physics, the white is ethics and logic is the shell. In the other one, think about a garden, in which the soil is physics, the fruits are ethics and the fence is logic. Ethics is about what is right and wrong, logic helps us decide, and gives us a framework for reason, and physics forms the basis for everything. It allows existence to be possible. Logos is another term, meaning the force that controls everything in the universe, but I’ll let this one be for those who want more profound theoretical knowledge on the topic. (check the description)

Chapter four: Stoic thinkers throughout history to this day

Having covered the basics of the philosophy, let’s see something different now: how the world reacted to stoicism and who have been the ones that used it as their personal way of thinking.


There are several famous politicians, military officers and even presidents from the US and other countries that have been proponents of stoic philosophy. To begin with the founding fathers, such as Thomas Jefferson and George Washington, through Theodore Roosevelt, one of the most influential American presidents, to today’s popular politicians like James Mattis, the former Secretary of Defense of the USA, we may encounter a long line of great names. James Stockdale, an American admiral survived as a war prisoner in Vietnam with the help of Epictetus’s handbook of stoicism. Or if we look at other countries, Wen Jiabao (dzsábáw), former Prime Minister of China has read Marcus Aurelius’s Meditations over 100 times, or even Arnold Schwarzenegger, who probably doesn’t have to be introduced, is a fan of the philosophy. Not to mention Nelson Mandela, the anti-racist South-African politician, who became the first democratically elected president in his country after being inspired by Meditations.


After surviving Holocaust, Viktor Frankl, an Austrian neurologist of Jewish descent founded logotherapy, a school of psychotherapy that is deeply influenced by stoicism. Later, he wrote about his survival and philosophy in his book Man’s Search for Meaning, which has been referenced by many popular writers in the 21st century, such as Robert Greene and his mentee Ryan Holiday. Both of them are in a close relationship with stoicism, especially Holiday, who has had a huge role in popularizing it with his best-selling books such as The obstacle is the way and others. Or we could mention one of the most famous authors of all time, JK Rowling, the founder of the Harry Potter universe, who is also a fan of Marcus Aurelius. According to Nassim Nicholas Taleb, another present-day philosopher and writer, a stoic is someone who transforms fear into prudence, pain into transformation, mistakes into initiation, and desire into undertaking. 

Professional Athletics

There are many proponents of stoicism in the sphere of professional sport as well. The books of Ryan Holiday as well as original stoic writings have heavily influenced NFL’s (National Football League in the US) several teams and coaches, such as the New England Patriots, Nick Saban and others. We could also mention Chandra Crawford, an Olympic gold medal-winning cross-country skier, who practices stoicism.


In the domain of business and marketing, stoicism has become extremely widespread and loved. However, this is not a new phenomenon: Zenon the founder of the philosophy itself was a merchant. Today, the entrepreneur, angel investor and author Tim Ferris is one of the most famous proponents of stoic philosophy, but other leaders and CEO’s like it as well, such as Jack Dorsey, the co-founder of Twitter.

Other spheres of life

In the world of music, the famous pop singer Camilla Cabello, or Lupe Fiasco, Grammy Award-winning rapper both love stoicism. According to Massimo Pigliucci, a present-day stoic philosopher, in the world of fiction even Spider-Man could practically be considered a stoic due to his mindset: With great power, comes great responsibility. There are some popular movies in which stoic philosophy is portrayed as well. In Gladiator, Marcus Aurelius can be seen at the beginning of the movie as a wise leader, or the series Reign of Blood on Netflix is about Commodus, who is the son of Marcus.

By now we can see why stoic philosophy is so widespread: it is compatible with any religion, nationality and profession. However, we may ask an important question: is it really stoicism that has helped these famous people become successful, or are we trying to prove what’s true according to what we want to believe? It seems to be a logical argument that stoicism, as a whole, is not necessarily meant for good performance, but there are some important aspects of it that can influence one’s results and success. Also, we have to see that not every big thinker or famous person has been so supportive of stoicism. In the last chapter, we are going to discuss some of the arguments for and counterarguments regarding stoicism and its usefulness.

Chapter five: Discussion – A collection of arguments and counterarguments about stoicism

Debate one – the dichotomy of control and innovation

As mentioned, the distinction between what we can control and what we can’t is one of the most important notions of stoic philosophers. Although they claim that we have to learn the wisdom of being able to see the difference between the two, it is questionable if we can really do that in every situation. When stoicism was founded in ancient times, science was very undeveloped. Therefore, it is understandable that they were certain that some things could not be controlled, for example, the weather. However, the weather today can actually be foreseen and even manipulated, and our ability to do this is in constant development. In fact, one of the main features of science is to question what we know and discover new things, understand the world in novel ways. If we are certain that something can’t be changed, we won’t even try, hence innovation and scientific development would be impossible. In the sci-fi series Altered Carbon, death can be avoided with the help of technology. This may not be a realistic dystopia, but it can help us understand my argument: even death, the thing that the stoics were most certain about, can be seen in a different light. Returning to reality, there are thousands of discoveries that have changed the way we think about the world besides weather manipulation, which would’ve been impossible without the scientific mindset, such as how our solar system works, travelling on Earth and in space, computers and AI, or medicine, which brings us to our second debate. 

Debate two – it’s just not that easy to accept death

Epictetus writes in his Enchiridion As you kiss your son good night, whisper to yourself, “He may be dead in the morning.” The mindset behind this, as discussed previously, is to prepare in advance for the things that may go wrong in advance, even for death. To modern ears, this may sound harsh and absurd, and for a reason. Obviously, terrible things happen today as well, but science and medicine have improved so much in 2000 years that tragedies like this happen much less frequently. Therefore, the goal to disconnect ourselves from the things that we value due to our human nature is unrealistic. If we try to harmonize so much with nature by saying that everything that happens is inherently good or neutral, we can become too unattached from our emotions. We simply can’t accept death so easily through devaluing and rationalizing it. This argument may shed light on why the stoics might have been so brave: if death doesn’t matter so much, what should you be afraid of?

Debate three – stoicism may not always be appropriate for solving your problems

Amor fati, meaning the love of our fate, is an expression coined by Epictetus, but made famous and explicitly expressed by Nietzsche. Thus, a lot of people think of Nietzsche as a follower of stoicism. However, it is only partly true: in fact, the 19th-century German philosopher often criticized stoic philosophy. He didn’t necessarily think about it as a correct way to see the world, but he thought it could be useful in violent and uncertain times.

There is another reason why stoicism might not be the best way of resolving conflicts for everyone. Some people are open to solving their problems through logical reasoning, but others prefer talking about their feelings and receiving empathy from their friends, which is hardly a part of stoic wisdom. There are some very complex problems in our lives that can’t be dealt with in obvious ways, like various types of mental disorders, PTSD syndrome and many others. Of course, we have to be careful when looking at an ancient branch of philosophy with modern judgement, but I still feel the urge to mention this: women simply weren’t perceived to be as valuable as men by the stoics, probably because back in the times predominantly masculine attributes such as physical strength and emotional indifference were considered more important by society. However, accepting and being mindful of our emotions is important for everyone, even for the grittiest and strongest stoics out there.

Other arguments

If we are unbiased and try to see stoic philosophy as it is and also find less subjective resources about it, we can see that it has many parts and aspects that are not as progressive as its supporters claim. It had its opponents and critics even in ancient times, such as Cicero, who talked about stoicism’s paradoxes, and of course, the epicureans, who believed that seeking pleasure and avoiding pain is a fundamental part of human nature.

By the way, this notion has become one of the basic elements of modern evolutionary psychology, together with several other ancient branches of philosophy that influenced modern psychology. Another example is cognitive behavioural therapy (CBT), rooted in stoicism, which helps people identify and change their thoughts and behaviours.

Returning to our arguments, we have to add that the Stoics weren’t picky: if they judged some part of epicureanism to be true or useful, they used it. Many people believe they were very strict and certain about things, but this is only partly true. For example, Marcus Aurelius was not a determinist as most other stoics: he wasn’t sure whether circumstances are determined by the will of God, or by the random motion of atoms in the universe. To be precise, he thought it didn’t matter, as death is unavoidable anyways. If there is providence, we go to a good place, if there are only atoms, we simply cease to exist resulting in the cessation of pain and anxiety as well.

One of the greatest things about stoic philosophy lies in its compatibility with different religions, but according to a Hungarian critic and influencer Puzsér Róbert, this absence of belief in transcendence in modern stoicism can be a deficiency as well. In the debate about God’s existence, many people say that we don’t need a transcendent power to believe in, we, as communities and individuals can be good and happy without it as well. However, Puzsér argues that without common faith that is eternal and unchangeable, such as Jesus Christ, society won’t know in the long term what is good and what isn’t.


If you came here in love with stoicism, but by now you feel lost, I have to let you know: I felt the same. During my research, I realized that stoic philosophy isn’t as beautiful and perfect as the self-help industry is telling us. But this doesn’t mean it is not useful or that it couldn’t help us reach our goals and live better lives. We have to realize that despite its deficiencies (that, by the way, every trend has), stoicism can help us a lot if we use it as a tool to make decisions in our lives. Even Ryan Holiday believes that if we have problems, philosophy and therapy work best together. Stoicism can be very helpful for reaching our goals and reducing anxiety, but it is best used today by complementing it with the science of psychology and modern personal development. 

If you want to deepen your knowledge about stoicism, check the description and the comment section. If you don’t agree with what I say, no worries: feel free to debate, share your own thoughts and arguments. And if there is one thing to remember from this video it would be the following: use stoic philosophy as a tool to grow, but never stop thinking critically about it. Nothing in life is perfect or unquestionable.

Az utóbbi években a sztoicizmus hatalmas hírnévre tett szert az interneten. Az önfejlesztő-szubkultúra Youtube-erei folyamatosan dicsérik ezt az ókori filozófiai irányzatot, miközben a digitális tartalomgyártás más területeire is elterjed: olyan vloggerekhez, mint PewDiePie, illetve az énekesek köréből Camilla Cabello-hoz. Jordan Peterson klinikai szakpszichológus, Massimo Pigliucci sztoikus filozófus és számos híres edző, író és influencer beszél és ír a sztoicizmusról, mint gyakorlati filozófiáról, mely mindenkinek segíthet jobbá tenni életét és boldogabbá válni. A mai önsegítő irodalom oroszlánrésze, sőt a modern pszichológia is részben erre a 2000 éves filozófiára épül. Azt is láthatjuk, hogy a születése óta szinte minden korszakban álltak vele kapcsolatban valamilyen módon híres emberek. Azonban nem mindig voltak meggyőződve a benne rejlő bölcsességről, mint például a közhiedelemmel ellentétben Nietzsche, a híres 19. századi német filozófus. És ez teljesen rendben is van: nincsen ezen a világon semmi olyan tökéletes, amit ne érhetne kritika. Ennek ellenére gyakori, hogy elfelejtjük ezt a tényt, és új ismereteket fogyasztunk vagy terjesztünk anélkül, hogy mélyen átgondolnánk a téma igazságtartalmát. Így hát ennek a videónak az a célja, hogy összefoglalja a sztoicizmus alapjait, miközben megemlíti a lehetséges árnyoldalait és buktatóit is, melyekbe az ember beleeshet annak tanulmányozása és gyakorlása közben.




Első fejezet: A sztoikus filozófia rövid története


Most hajózzunk vissza az i.e. -i 3. századba, Athénba. Egy Kitioni Zénón nevű kereskedő Ciprusról hajótörést szenvedett egy szigeten. Később ezt a kedvezőtlennek tűnő fordulatot élete legszerencsésebb eseményének nevezte, hiszen itt vezette el egy helyi filozófustól származó friss tudása a sztoicizmus megalapításához. Hazatérése után útjáról a következőképp viccelődött: szörnyű utam volt a tengeren, de a hajótörés nagyon jól sikerült. A szigetről hazaérkezve Zénó elkezdte terjeszteni és megvitatni új gondolatait a Stoa Poikile -én, vagyis festett oszlopcsarnokban, ahonnan a sztoicizmus szó is ered.

A sztoicizmus keletkezésének története önmagában is remekül illusztrálja az egyik fő benne rejlő tanulságot: néha a legjobb lehetőségek az akadályok mögött rejlenek. Zénón esetében ez a hellenisztikus filozófia egy rendkívül nagy hatású új ágának megalapítását jelentette. Megalakulása után a mozgalom sok változáson ment keresztül. Számos mestere és követője volt, mint például Kleanthész és Kriszippusz, akik mindegyike egyéni álláspontot képviselt a filozófián belül. És persze meg kell említenünk, hogy a sztoicizmus olyan korábbi filozófusok elképzeléseiben gyökerezik, mint Szókratész, Platón és Arisztotelész. Ebben a videóban azonban csak a leghíresebb sztoikusokat ismertetjük: Senecát, Epiktétoszt és Marcus Aureliust, akik több száz évvel később éltek, és a Késő Stoa, az ókori sztoicizmus utolsó korszakának gerincét alkotják.


Második fejezet: A három legfontosabb sztoikus és gondolataik


A sztoicizmusnak számos közös vonása van a kereszténységgel. Például mindkettő nagyon befogadó, és azt állítja, hogy bárki követheti – legyen az szegény vagy gazdag, alacsony vagy magas státuszú. A három nagy római sztoikust szemlélve láthatjuk, hogy ez az elv az ő esetükben is érvényes: Seneca államférfi és drámaíró, Epiktétosz rabszolga, míg Marcus Aurelius Róma császára volt. Bár személyes filozófiájuk között voltak különbségek, mindhárman gyakorlói voltak a sztoicizmuanak és hittek benne. Van néhány fő gondolat, mely összekapcsolta őket, és így a mozgalom alapját képezik, mint például a közjó szolgálatának fontossága, a természettel összhangban való cselekvés (természetesen a saját felfogásukban), és általánosságban az érvelés gyakorlata amellett, hogy miért és hogyan érdemes megtenni ezeket a dolgokat. Egy másik fontos gondolatuk, hogy az életben vannak dolgok, amelyeket irányíthatunk, és vannak, amelyeket nem. Az időjárást nem tudjuk befolyásolni, így aggódni sem érdemes miatta. Azt viszont eldönthetjük, hogyan reagáljunk rá: ha nem rajtunk áll, esik-e vagy sem, mi értelme lenne rosszul érezni magunkat miatta? A lényeg, hogy meghozhatjuk azt a döntést, hogy nem törődünk az általunk nem kontrollálható dolgokkal, ezáltal nyugodtabbá és boldogabbá válva. Marcus Aurelius, Róma öt jó császárának egyike a következőket írja az Elmélekedések című magának írt naplójában: Elméden uralkodhatsz – nem a külső események felett. Vedd ezt észre, és erőre találsz.

Mivel ösztönökkel és érzelmekkel rendelkező emberek vagyunk, nyilvánvalóan nem lehetünk mindig és teljesen függetlenek érzelmileg a külső világ befolyásától. Talán ez az oka annak, hogy manapság sokan úgy értelmezik a „sztoikus” szót, mint “fásult ember, aki sekélyes érzelmeket táplál társai és a világ iránt”. Azonban a modern sztoikus gondolkodók azzal érvelnek, hogy ez hamis értelmezése az irányzatnak, és nem az érzelmeink elnyomása a lényeg, hanem hogy megtanuljuk kontrollálni őket. Egy másik gyakori, de nem feltétlenül igaz vélekedés magára a filozófiára vonatkozik: sokan úgy gondolják, hogy egy unalmas és haszontalan tevékenység, amely az élet értelméről való elmélkedésről és felesleges gondolatok megvitatásáról szól. A sztoikusok azonban arról híresek, hogy fel is használják, amiről beszélnek, és képmutatás nélkül cselekednek elveik szerint. Úgy is fogalmazhatunk, hogy valóban meg is szeretnék élni filozófiájukat. Epiktétoszt, a későbbiekben felszabadult sztoikus görög rabszolgát idézve: Ne magyarázd filozófiádat. Testesítsd meg.

A sztoikusok szigorú erényekben is hittek, egészen pontosan négyben: bölcsesség, igazságosság, bátorság és mértékletesség. A boldogság jelentéséhez közel álló Eudaimonia ezen erények gyakorlásával elérhető. Seneca, ókori római drámaíró és Néró pénzügyi tanácsadója a következőket írja: Azt kérded, mi a megfelelő határa vagyonodnak? Először is, hogy meglegyen, ami létfontosságú, másodszor, hogy tudd azt mondani: ennyi elég. Egy nagyon érdekes és vitatott témához érkeztünk el Seneca kapcsán, mivel ha kicsit utánanézünk a kor történetének, láthatjuk, hogy élete során hatalmas vagyont halmozott fel, illetve az alkohollal kapcsolatban sem volt feltétlenül mértékletes. Másrészt nyilván erre a vádra is fel lehet hozni ellenérveket. Először is: senki sem tökéletes. Tudjuk, hogy Senecának számos politikai ellensége volt. Sőt, Néró, a korszak őrült császára többször is ki akarta végeztetni, vagyis valószínűleg nagyon nehéz és stresszes élete lehetett, még a korunkhoz viszonyított történelmi különbségeket figyelembe véve is. Egy másik ellenérv Seneca hatalmas vagyonával kapcsolatban írásainak értelmezésében rejlik: egyesek szerint nem a gazdagságot kritizálta önmagában, hanem a szenvedélyt és a kontrollálhatatlan érzelmeket. Pontosabban az apatheia-t, vagyis a szenvedély hiányát akarta elérni. Ez ma is elterjedt gondolkodásmód: élvezhetjük a dolgokat, de ne váljunk függővé tőlük. A sztoikusok a buddhistákhoz hasonlóan érvelnek: ha jó életet akarunk élni, ne ragaszkodjunk túlzottan semmihez, mert az életben semmi sem állandó, így elveszíthetjük őket. Ez lehet az oka annak, hogy a sztoikus filozófusok rendszeresen gyakorolták az úgynevezett negatív vizualizációt, vagyis a premeditatio malorum-ot, mely során olyan dolgokon merengtek, amelyek a jövőben rosszul sülhetnek el, vagy elveszíthetjük őket. Mai szemmel nézve ez a gyakorlat kontraproduktívnak tűnhet. Az általános önsegítő narratíva az, hogy a vonzás törvényének megfelelően csak a jót kell vizualizálnunk, hogy kevésbé szorongjunk, vagy akár bevonzhassuk vágyainkat. Egy dologban viszont határozottan igazuk volt a sztoikusoknak: néha nem történik meg, amit elképzelünk vagy akarunk, sőt, bizonyos esetekben éppen az ellenkezőjére kerül sor. Gyakran a lehető legrosszabb kimenetelre akartak felkészülni, hogy ha az megtörténik, erényesebben reagálhassanak a helyzetre.

A sztoikusoknak számos más ókori latin kifejezésük is volt, mint például a memento mori, vagyis, “emlékezz a halálodra”. Ahogy korábban is említettem: megértették, hogy az életben semmi sem örök. Tudták, hogy eljön a halál napja, nem számít, mikor. Emlékezzünk vissza a sztoicizmus egyik alapelvére: ha valamit nem tudunk megváltoztatni, mi értelme aggódni miatta? Nos, innen ered ez az elképzelés. A legnehezebb dolog az életben, maga a halál – elkerülhetetlen. Ha viszont ez így van, miért ne fogadnánk el, és tesszük meg a tőlünk telhető legjobbat életünkben? És bár ez valószínűleg a legnehezebb (vagy akár egy teljesen lehetetlen) dolog, amit az ember életében megtanulhat, könnyen lehet, hogy a legfontosabb és legelőnyösebb is.


Harmadik fejezet: Ássunk mélyebbre! – még két trió a sztoicizmusban


Ha alaposabban meg akarjuk érteni a sztoikus filozófiát, akkor érdemes a három diszciplínája felé fordulnunk, melyek az észlelés, a cselekvés és az akarat. Az első kettőt könnyen megérthetjük: az érzékelés az, ahogyan a világot látjuk; a cselekvés pedig, amit erre a tudásra alapozva teszünk. Az akarat valamivel összetettebb: az a képesség, hogy elfogadjuk, amit nem tudunk irányítani, illetve elviseljük a nehézségeket. Ez a három diszciplína szorosan összefügg egymással; egy véget nem érő kört alkotnak: észlelünk, cselekszünk és elfogadunk. Egymástól elválaszthatatlanok. Az, hogy miként gondolkodunk valamiről, mindig mélyen befolyásolja tetteinket: például, ha hülyének tartjuk magunkat, nem fogunk tanulni, hiszen eleve az a meggyőződésünk, hogy megbuknánk. Azonban hatalmunkban áll megváltoztatni gondolkodásmódunkat: a sztoikusok szerint, ha helyesen értelmezzük a dolgokat (képes vagy fejleszteni képességeidet), ennek megfelelően cselekszünk (tanuljunk és ne adjuk fel) és elfogadjuk azt, amit nem irányíthatunk (amikor valamit nem értünk, az normális, és a folyamat része), akkor boldoggá válhatunk. Mindazonáltal fontos megemlíteni, hogy az eredeti ókori sztoicizmusban ezt a modellt csak azzal a céllal használták, hogy erényesebb módon cselekedjenek. Csak ma értelmezzük szabadabban a sztoicizmust, illetve használjuk arra egyes részeit, hogy elérjük, amit akarunk – függetlenül az eredeti céltól.

A sztoikus filozófia másik hármasa az úgynevezett pillérei: fizika, etika és logika. Az ókorban ez a típusú felosztás megszokott volt a filozófiák szerkezetében. Ha meg akarjuk érteni, hogy ez pontosan hogyan működik a sztoicizmusban, két metaforát érdemes felhozni. Az egyikben a sztoicizmus egy tojás, melyben a sárgája a fizika, a fehérje az etika és a logika a héj. A másikban gondoljunk egy kertre, amelyben a talaj a fizika, a gyümölcsök az etika, és a kerítés a logika. Az etika arról szól, hogy mi a helyes és mi a helytelen, a logika segít ezt dönteni, és keretet ad az érvelésnek, a fizika pedig mindennek az alapja. Magát a létezést teszi lehetővé. A Logosz egy másik kifejezés, melynek jelentése az univerzumban mindent irányító erő, de ezt a témát meghagyom azoknak, akik mélyebb elméleti ismeretekre vágynak a témában. Ha úgy érzed, hogy te beletartozol ebbe a kategóriába, nézd meg a leírást!


Negyedik fejezet: Sztoikus gondolkodók a történelemben – egészen napjainking


A filozófia alapjainak megismerése után nézzünk meg most valami mást: hogyan reagált a világ a sztoicizmusra, és kiknek volt személyes gondolkodásmódjuk.



Az Egyesült Államokból és más országokból számos híres politikus, katonatiszt, sőt elnök is a sztoikus filozófia híve (volt). Kezdve az alapító atyákkal, vagyis Thomas Jeffersonnal és George Washingtonnal, majd később Theodore Roosevelten, az egyik legbefolyásosabb amerikai elnökön keresztül napjaink népszerű politikusaiig, mint James Mattis, az Egyesült Államok egykori védelmi minisztere, számosn nagy nevet sorolhatunk fel. James Stockdale amerikai admirális hadifogolyként élte túl Vietnámot Epiktétosz sztoikus kézikönyvének segítségével. Vagy ha más országokat nézünk, Wen Jiabao, Kína egykori miniszterelnöke több mint 100-szor olvasta Marcus Aurelius Elmélkedéseit, vagy akár Arnold Schwarzenegger, akit valószínűleg nem kell bemutatni, szinten nagyon kedveli a filozófiát. Nem beszélve Nelson Mandeláról, az antirasszista dél-afrikai politikusról, aki az első demokratikusan megválasztott elnök lett hazájában, miután az Elmélkedések inspirálta.



Miután túlélte a holokausztot, a zsidó származású osztrák neurológus, Viktor Frankl megalapította a logoterápiát, egy olyan pszichoterápiás iskolát, amelyre nagy hatással volt a sztoicizmus. Később a Man’s Search for Meaning című könyvében írt túléléséről és filozófiájáról, amelyre a 21. században számos népszerű író hivatkozott, például Robert Greene és mentoráltja, Ryan Holiday. Mindketten szoros kapcsolatban állnak a sztoicizmussal, különösen Holiday, akinek óriási szerepe volt annak népszerűsítésében olyan bestseller könyveivel, mint Az akadály az út és mások. De megemlíthetnénk minden idők egyik leghíresebb szerzőjét, JK Rowlingot is, a Harry Potter univerzum alapítóját, aki szintén Marcus Aurelius rajongója. Nassim Nicholas Taleb, egy másik ma alkotó filozófus és író szerint az a sztoikus, aki a félelmet óvatossággá, a fájdalmat átalakulássá, a hibákat kezdeményezéssé, a vágyat pedig vállalkozássá alakítja.


Professzionális atlétika

A sztoicizmusnak a profi sport területén is számos híve van. Ryan Holiday könyvei, valamint az eredeti sztoikus írások nagy hatással voltak az NFL-re (National Football League az USA-ban), számos csapatra és edzőre, mint például a New England Patriotsra, Nick Sabanra és másokra. De az olimpiai aranyérmes sífutót, Chandra Crawfordot is megemlíthetjük, mint sztoicizmust gyakorló profi sportoló.



Az üzleti élet és a marketing területén is rendkívül elterjedt és közkedvelt a sztoicizmus. Ez azonban nem újkeletű jelenség: Zénó, a filozófia alapítója maga is kereskedő volt. Ma Tim Ferris, vállalkozó, angyalbefektető és író a sztoikus filozófia egyik leghíresebb képviselője, de más vezetők és vezérigazgatók is kifejezték tetszésüket iránta, mint például Jack Dorsey, a Twitter társalapítója.


Az élet egyéb területei

A zene világában a híres popénekesnő, Camilla Cabello, vagy Lupe Fiasco, Grammy-díjas rapper egyaránt kedvelik a sztoicizmust. A modern sztoikus gondolkozó, Massimo Pigliucci szerint Pókember is sztoikusnak tekinthető a fikció világában, gondolkodásmódjából adódóan: Nagy hatalommal nagy felelősség is jár. A sztoikus filozófia megjelenik bizonyos népszerű filmekben is. A Gladiátor című film elején Marcus Aurelius bölcs vezérként látható, illetve a Netflixen a Reign of Blood című sorozat Commodusról szól, Marcus fiáról szól.


Mostanra láthatjuk, miért olyan elterjedt a sztoikus filozófia: bármilyen vallással, nemzetiséggel vagy szakmával kompatibilis. Érdemes azonban feltenni egy fontos kérdést: valóban a sztoicizmus vezette sikerre ezeket a híres embereket, vagy annak alapján próbáljuk ezt bebizonyítani, hogy mit szeretnénk igaznak hinni? Logikus felvetésnek tűnik, hogy a sztoicizmus nem előfeltétele a magas teljesítménynek, de van néhány olyan fontos aspektusa, amely befolyásolhatja eredményeinket és sikereinket. Azt is látnunk kell, hogy nem minden nagy gondolkodó vagy híres ember támogatta ennyire az irányzatot. Az utolsó fejezetben a sztoicizmussal és annak hasznosságával kapcsolatos érveket és ellenérveket tárgyaljuk.


Ötödik fejezet: Értekezés – A sztoicizmussal kapcsolatos érvek és ellenérvek gyűjteménye


Első vitatéma – innováció és a kontroll kettőssége

Ahogy már említettük, a sztoikus filozófusok egyik legfontosabb gondolata a különbségtétel volt aközött, amit irányíthatunk, és amit nem. Bár azt állítják, fontos megtanulnunk azt a bölcsességet, hogy észrevegyük a különbséget a kettő között, kérdéses, hogy ezt valóban minden helyzetben meg tudjuk-e tenni. Amikor az ókorban megalapították a sztoicizmust, a tudomány nagyon fejletlen volt. Ezért érthető, hogy biztosak voltak abban, hogy bizonyos dolgokat nem lehet irányítani, például az időjárást. Azonban ma már az időjárást előre lehet jelezni, sőt meg is lehet változtatni, és ehhez az eszközeink folyamatosan fejlődnek. Valójában a tudomány egyik legfontosabb jellemzője, hogy megkérdőjelezzük, amit tudunk, új dolgokat fedezzünk fel, és újszerű módon értsük meg a világot. Ha biztosak vagyunk abban, hogy valamin nem lehet változtatni, akkor azt meg sem próbáljuk, így az innováció és a tudományos fejlődés lehetetlenné válna. A Valós Halál című sci-fi sorozatban a technológia segítségével elkerülhető a halál. Lehet, hogy ez nem egy valósághű disztópia, de segíthet megérteni érvelésemet: még a halálra is – amiben a sztoikusok a legbiztosabbak voltak – lehet másképp tekinteni. Visszatérve a valósághoz, felfedezések ezrei változtatták meg a világról alkotott gondolkodásunkat az időjárás-manipuláción kívül, ami lehetetlen lett volna tudományos gondolkodásmód nélkül, például Naprendszerünk valódi működése, utazás a Földön és az űrben, számítógépek, illetve a mesterséges intelligencia vagy éppen az orvostudomány, amely elvezet bennünket második érvemhez.


Második vitatéma – egyszerűen nem ilyen könnyű elfogadni a halált

Epiktétosz a következőt írja a Kézikönyvecskéjében: ahogy jó éjszakát kívánsz kisfiadnak, súgd magadnak: „Lehet, hogy reggelre meghal.” Az e mögött meghúzódó gondolkozásmód – amint arról korábban szó volt – hogy előre felkészüljünk azokra a dolgokra, amelyek elromolhatnak, még a halálra is. A modern ember számára ez – teljesen jogosan – durvának és abszurdnak hangozhat. Nyilvánvalóan ma is történnek szörnyű dolgok, de a tudomány és az orvoslás olyan mértékben fejlődött az utóbbi 2000 évben, hogy az ehhez hasonló tragédiák sokkal ritkábbá váltak. Éppen ezért irreális arra törekedni, hogy elszakadjunk azoktól a dolgoktól, amelyeket emberi természetünkből adódóan fontosnak tartunk. Ha ilyen mértékben próbálunk harmóniát találni a természettel, azt gondolva, hogy minden, ami történik, eredendően jó vagy semleges, akkor túlságosan elidegenedhetünk érzelmeinktől. Egyszerűen nem vagyunk képesek olyan könnyen elfogadni a halált, annak semlegesítésével és racionalizálásával. Ez az érvelés rávilágíthat arra, miért lehettek olyan bátrak a sztoikusok: ha nem olyan fontos a halál, miért kéne félni bármitől is?


Harmadik vitatéma – a sztoicizmus nem feltétlenül a legjobb megoldás minden helyzetben

Az amor fati, vagyis sorsunk szeretete, egy Epiktétosz által kitalált szemléletmód, de Nietzsche tette ismertté és fejezte ki pontosabban. Ezért sokan úgy gondoljnak Nietzsche-re, mint a sztoicizmus követője. Ez azonban csak részben igaz: valójában a 19. századi német filozófus gyakran bírálta a sztoikus filozófiát. Nem feltétlenül gondolta, hogy világunknak egy helyes szemlélete, de azt igen, hogy hasznos lehet kegyetlen és bizonytalan időkben.

Van még egy oka annak, hogy a sztoicizmus miért nem mindenki számára a legjobb módszer a nehézségek legyőzéséhez. Vannak, akik nyitottak arra, hogy problémáikat a logika eszközeivel fejtegessék, mások viszont szívesebben beszélnek érzéseikről, hogy együttérzést fetsenek ki barátaikból – ami aligha része a sztoikus bölcsességnek. Léteznek olyan összetett problémák életünkben, amelyeket nem lehet egyértelmű módon kezelni, gondoljunk különféle mentális zavarokra, a poszttraumás stressz szindrómára és számos egyébre. Természetesen óvatosnak kell lennünk, amikor egy ókori filozófiához modern megítéléssel közelítünk, de mégis késztetést érzek, hogy megemlítsem: a nőket egyszerűen nem tartották olyan értékesnek a sztoikusok, mint a férfiakat, valószínűleg azért, mert akkoriban a főképp férfias tulajdonságokat – mint a fizikai erő és a közömbösség – fontosabbnak tartotta a társadalom. Azonban érzelmeink elfogadása és ítéletmentes megfigyelése mindenki számára fontos, a legszívósabb és legerősebb sztoikusokat beleértve.


További vitatémák

Ha elfogulatlanok vagyunk, és megpróbáljuk a sztoikus filozófiát olyannak látni, amilyen, és kevésbé szubjektív forrásokat is találunk róla, akkor láthatjuk, hogy számos olyan része és aspektusa van, amelyek nem olyan progresszívek, mint azt támogatói állítják. Már az ókorban is voltak ellenfelei és kritikusai, mint például Cicero, aki a sztoicizmus paradoxonjairól beszélt, és persze az epikurusok, akik úgy vélték, hogy az élvezet keresése és a fájdalom elkerülése az emberi természet alapvető része.

Ez a fogalom egyébként a modern evolúciós pszichológia egyik alapelemévé vált, számos más ókori filozófiai irányzattal egyetemben, amelyek szintén befolyásolták a mai pszichológiát. Egy másik példa a kognitív viselkedésterápia (CBT), amely a sztoicizmusban gyökerezik, és célja a kliens gondolatainak és viselkedésének felismerése, illetve megváltoztatása.

Visszatérve érveinkhez, hozzá kell tennünk, hogy a sztoikusok nem voltak válogatósak: ha az epikuraizmus valamely részét igaznak vagy hasznosnak ítélték meg, akkor azt használták is. Sokan úgy gondolják, hogy nagyon szigorúak és biztosak voltak dolgaikban, de ez csak részben igaz. Például Marcus Aurelius nem volt determinista, mint a sztoikusok többsége: nem volt számára egyértelmű, hogy a körülményeket Isten akarata határozza-e meg, vagy az atomok véletlenszerű mozgása a világegyetemben. Hogy pontosítsunk, úgy gondolta, hogy ez nem is számít, hiszen a halál mindenképpen elkerülhetetlen. Ha létezik gondviselés, jó helyre kerülünk, ha viszont csak atomok vannak, akkor egyszerűen megszűnünk létezni, ami a fájdalom és a szorongás megszűnését is jelenti.


A sztoikus filozófia egyik legnagyobb ígérete a különböző vallásokkal való összeegyeztethetősége, azonban Puzsér Róbert magyar kritikus és véleményvezér szerint a modern sztoicizmusban a transzcendensbe vetett hit hiánya akár negatívum is lehet. Az Isten létezéséről szóló vitában sokan úgy gondolkoznak, hogy nincs szükségünk egy felsőbbrendű erőre, amiben hihetünk, mert közösségként és egyénként enélkül is cselekedhetünk helyesen és lehetünk boldogak. Puzsér azonban azt állítja, hogy egy olyan örök és megváltoztathatatlan közös hit nélkül, mint például Jézus Krisztus, a társadalom hosszú távon nem fogja tudni, mi helyes és mi helytelen.



Ha úgy jöttél ide, hogy imádod a sztoicizmust, de mostanra összezavarodtál, akkor tudnod kell: én is hasonlóanm éreztem. Kutatásom során rájöttem, hogy a sztoikus filozófia nem olyan szép és hibátlan, mint ahogy azt a boldogságipar állítja. De ez nem jelenti azt, hogy ne lenne hasznos, vagy hogy ne lehetne segítségünkre céljaink elérésében és életünk fejlesztésében. Be kell látnunk, hogy a sztoicizmus hiányosságai ellenére (amik egyébként minden irányzatban megvannak) sokat segíthet, ha a döntéshozás eszközeként használjuk az életünkben. Még Ryan Holiday is úgy gondolja, hogy ha problémáik merülnek fel életünkben, akkor a filozófia a terápiával együtt működik a legjobban. A sztoicizmus nagyon hasznos lehet céljaink eléréséhez és szorongásaink csökkentéséhez, de ma már a legjobban a pszichológia és a modern önfejlesztés tudományával kiegészítve használható.


Ha szeretnéd elmélyíteni tudásod a sztoicizmusról, nézd meg a leírást és a megjegyzéseket. Ha nem értesz egyet gondolataimmal, ne habozz: nyugodtan vitatkozz, oszd meg saját gondolataid és érveid. És ha csak egy dolgot vihetnél haza ebből a videóból, az legyen következő: használd a sztoikus filozófiát, mint eszközt a fejlődéshez, de soha ne hagyj fel a kritikus gondolkozással. Az életben semmi sem tökéletes vagy megkérdőjelezhetetlen.