Lassan több, mint 6 hete vagyok Erasmuson Walesben, így úgy gondoltam, mostanra meg tudnék fogalmazni egy átfogó élménybeszámolót az eddig itt töltött időről: mi az izgalmas, mi a laza; mi nehéz és mi könnyed; vagyis mire érdemes számítani érzelmileg egy csereprogram első másfél hónapjában. Természetesen mindenki másképp reagál az új helyzetekre, ami személyiségünktől, hozzáállásunktól, a helytől és aktuális élethelyzetünktől is függ, de azt gondolom, sok olyan dolog is van, amit mindenki megtapasztal. Ebben a rövid blogposztban néhány ilyen élményről fogok írni, amik segíthetnek, hogy felkészültebben és reálisabb várakozásokkal utazzatok el otthonról.
Az egyik első nehézség számomra a lebetegedés volt a harmadik héten, amit valószínűleg az új környezet szülte stressz okozott, illetve az időjárás, amik gyakran legyengítik immunrendszerünket, így könnyebben elkapunk vírusokat. Nem voltam nagyon beteg, de erősen köhögtem, így nem tudtam helyekre menni, otthon kellett maradnom. Persze ez nagyon idegesített, de ami igazán kellemetlenné tette a helyzetet, az a honvágy kiakulása volt. Meglepődtem, hogy ilyen hamar elkezdett hiányozni Magyarország és az otthoni emberek, de ha hasonló érzés tör valakire, az elfogadásnál nincs sokkal jobb reakció… azóta is többször érzek hasonlóan, hogy otthon is jó lenne bulizni, barátokkal, családdal lenni, Pécs hangulatát átélni. Gondolkoztam rajta, mi lehet az oka ezeknek a nosztalgikus érzéseknek, és arra jutottam, hogy a legtöbb ember számára a kényelem és megszokottság rendkívül fontos az életében – beleértve engem is – így a folyamatos komfortzónán kívül levés nagyon fárasztóvá és nehézzé válhat. Egy idő után az ember természetesen alkalmazkodik (én is mostanra sokkal magabiztosabb és nyugodtabb vagyok itt), de hogy megnehezítsük kicsit a helyzetet, az otthoni tantárgyakra való készülés nemcsak gyakran elveszi az időt az itteni programoktól, de úgy érzem, az itteni beilleszkedést is akadályozhatja, hiszen gyakorlatilag egyszerre két egyetemre kell járnunk. Természetesen ez a probléma is leküzdhető türelemmel és némi okos időbeosztással, de érdemes felkészülni rá, hogy jobban reagálhassunk rá. Az én stratégiám eddig az a tanulásban, hogy az itteni modulokra helyezem a hangsúlyt, az otthoni tárgyakkal pedig igyekszem minél rövidebb idő alatt meglenni, hiszen a legtöbb dologra lesz idő készülni az elhalasztott vizsgaidőszakban. Persze sajnos sok dolgot hetente kell beadni, de azokat is hasonlóan közelítem meg: most külföldön vagyok, nem otthon, mi a fenéért foglalkoznék alaposan az otthoni tárgyakkal (hacsak valakit nem érdekel valami nagyon)?
Az Aberystwyth Egyetem Pszichológia kara számos workshopot tart az év során, mely küzöl az egyik az időbeosztás és halogatás témáját fedi le. Számomra rengeteget segített ez az óra, és legfőképp emlékeztetett arra, hogy érdemes a legnehezebb/legfontosabb dologgal kezdeni napi teendőinket. Ha nincs motivációnk, azt természetesen nem pótolja ez a módszer, de egy dologban nagyon jó: kellemesebbé teszi a napunkat, hiszen ha reggel/délelőtt (vagy az előző nap függvényében valamikor a nap folyamán:)) elkészülünk a legfontosabb teendőnkell, aznap könnyebben rákoncentrálhatunka pihenésre, bulizásra, vagy bármire, amire szeretnénk.
Összességében elmondható, hogy eddig rendkívül élménydús, hasznos és élvezetes volt az Erasmus, de sok nehéz helyzet is kialakult. Éppen ezért úgy gondolom, érdemes egy érme két oldalaként gondolni a csereprogramra: a fej a hedonista élvezetekért felelős, vagyis minden izgalmas és könnyed élményért, amit a legjobb teljes szívünkkel átélni. Viszont gyakran átfordul az érme, nehézzé válnak a dolgok: elkezd hiányozni az otthonunk, lebetegszünk, sok lesz a tanulás, stb. Ilyenkor érdemes úgy gondolni az ittlétre, mint lélekerősítő tapasztalatra. A nehézség alatt fejlődik a legtöbbet a személyiségünk, megismerjük magunkat és új dolgokat tanulunk. A lényeg, hogy bárhogy is alakul a félév, ki kell használni a lehetőséget, hiszen nagyon hamar eltelik.